Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk!

A karácsony a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, amelyen Jézus Krisztus születésére emlékezünk, aki a keresztény vallás szerint Isten fia, aki emberré lett, keresztre feszítették és feltámadt. Az ünnepe alkalmából különböző felekezetek vezetői köszöntik a Szatmár.ro olvasóit néhány karácsonyi gondolattal:

Kedves híveim!

Karácsony van, és nehéz szavakat találni, melyek a valóságnak megfelelően tudják kifejezni érzéseinket. De talán most nem is szavak kellenek, hanem csodálkozás. Nézzük a betlehemi jelenetet és rácsodálkozunk Istenre, aki kicsinek és gyengének mutatkozik. Egy gyermek, akitől nem félünk, hanem féltjük. Karácsony szent éjjelén valamennyien kicsit ismét gyermekké válunk.

Pontosan erre az önfeledt gyermeklélekre van szükségünk ebben a rohanó, dübörgő világban, amikor talán úgy hisszük, oly sok minden „iszonyatosan fontos". Ezen a szent éjszakán semmi sem „iszonyatosan fontos", kivéve a Kisdedet. Assisi szent Ferenc sírt és bégetett, mint a bárány, miközben a karácsonyi jelenetet szemlélte. A Szeretet elsodró erejét semmi sem képes megállítani. Ez a Szeretet ott fekszik a Kisded alakjában, a betlehemi jászolban. Miénk ez a szeretet. Hagyjuk, hogy sodorjon bennünket Isten irántunk való szeretete, amelyet a Megtestesülés titkában mutatott meg nekünk.

Érdekes megfigyelni, hogy Karácsony éjjelén senki sem beszél szenvedésről, és főként nem a saját szenvedéséről. Mária nem panaszkodik, pedig nem nehéz elképzelni anyai szívének szorongását, hogy ilyen körülmények között kell világra hoznia Kisdedét. József sem panaszkodik, jóllehet megalázottan áll tehetetlenségében, mert nem képes rongyos istállónál többet nyújtani annak a két lénynek, akikért életét is adná. A pásztorok sem panaszkodnak, pedig biztosan éhesek és vacognak a hidegtől. Karácsony nem a panaszkodás pillanata.

És hol van a mi szerepünk ebben a világdrámában? Merjünk Mária lenni vagy József, aki karjába veszi a Gyermeket? Igen, merjünk! Krisztushordozók leszünk, ez a világon a legszebb hivatás! De ha nem merünk, legyünk legalább pásztorok, akik világgá kiáltják az örömhírt, hogy fény gyulladt az éjszakában, és megszületett a Szeretet.

Minden kedves hívemnek boldog Karácsonyt és Istentől áldott Új Évet kívánok!

Schönberger Jenő, püspök

Jn. 3,16

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne el vesszen, hanem örök élete legyen."

Karácsony jóval több, mint emlékezés Jézus születésére. Jóval több, mint annak felidézése, hogy immár több, mint kétezer esztendővel ezelőtt egy kisgyermek megszületett. Karácsony több lehet a számunkra és a társadalmunk számára is, mint egy olyan kedves szokás, ami fénnyel, melegséggel tölti meg az életünket néhány órára vagy napra. Karácsony annak az ünnepe, hogy Isten úgy döntött, minden képzeleten felül megajándékoz bennünket. Ő volt az, aki az első karácsonyi ajándékot Jézusban elkészítette. Ezt akkor még kevesen tudták, és ma is kevesen gondolnak így Jézusra. Isten ajándékozásának a célja az volt, hogy örömöt szerezzen mindazoknak, akik Jézust, az Ő legnagyobb ajándékát megkapják. Ezen a karácsonyon nézzük meg azt Jézus Krisztusnak eme tömör mondatából, hogy mit jelent a múltunkra, a jelenünkre és a jövőnkre nézve az, hogy „Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

A múltunkra nézve azt jelenti, hogy Isten a bűneinket, és a múltbeli nyomorúságainkat Krisztus keresztje által eltörölte. Nem arról van szó, hogy ami rossz volt, amit elrontottunk, az az egyik pillanatról a másikra kitörlődik, hiszen annak tanulsága ott van mindannyiunk számára és sok tekintetben a következményeit is hordoznunk kell. De a lelki terhét, ami tönkreteszi az életet, leemelte rólunk Krisztusért maga az Isten. Olyan jó lenne igazán komolyan vennünk azt, hogy olyan megbocsáthatatlannak tűnő bűneinkre és mulasztásainkra is készített Krisztusban bocsánatot az Atya, amit mi magunk sem tudunk magunknak megbocsátani.

És mit jelent a jelenünkre nézve az, hogy Isten úgy szeret minket, hogy az Ő egyszülött Fiát adta? Ez azt jelenti, hogy megbecsült és értékes emberek vagyunk. Olyanok, akikre feladatokat bízott az Úr, és akiket az adott feladatok elvégzésére Ő maga alkalmassá is tesz. A másokért végzett önzetlen szolgálat adja meg mindnyájunk életének az értékét.

És mit jelent Isten szeretete a jövőnkre tekintve? Azt, hogy Isten, aki eddig is hűséges volt, aki eddig betöltötte Krisztusban az ígéreteit, a jövőben is ezt teszi majd. Ezért van az, ha ránézünk Krisztusra és Krisztus által az Atyára, akkor nem kell félnünk attól, hogy mi jön holnap, vagy mi jön egy év múlva. Tudom azt, hogy a jövendőm is annak az Istennek a kezében van, aki szereti ezt a világot és személy szerint engem, és tudhatom, hogy Ő segít hordozni a terhem, tudom, hogy az Úrnak gondja van rám.

Ha a múltunk Isten kezében van, ha a jelenben be tudjuk tölteni a tőle kapott feladatunkat, a jövőnket pedig az Ő kezébe tesszük, akkor boldog emberek vagyunk. Olyanok, akik nem mindig örülnek mindennek, akiket érhetnek és érnek is veszteségek, akik küszködnek sokszor a feladataikkal, de akik tudnak megelégedett szívvel élni. Akik tudnak szeretni, és szeretetet elfogadni.

Isten ezt az ajándékot készítette számunkra ezen a karácsonyon.

„Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." A reánk áradó isteni szeretet adjon reménységet, adjon örömteljes békés karácsonyi ünnepet és szeretetben megélt hétköznapokat mindnyájunknak.

Sipos Miklós, esperes

Karácsonyi gondolatok

Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, törjetek ki ujjongásba, hegyek! Mert megszánta népét az ÚR, és könyörül a nyomorultakon.  De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az ÚR, megfeledkezett rólam az én Uram!  Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! (Ézs 49, 13-15)

Ismét itt a karácsonyi ünnep. Talán az elmúlt évekhez képest egy kicsit keserűbb az ünnep, egy kicsit gondterheltebben készülődtünk, hiszen olyan évet tudhatunk lassan a hátunk mögött, amely tele volt rossz hírekkel, rossz előrejelzésekkel. Százezrek maradtak munka nélkül. A gazdasági helyzet miatt bizonytalanná vált a mindennapi kenyér megszerzésének lehetősége. Ilyen kontextusban talán azonosulni tudunk azokkal, akiket Ézsaiás próféta nyomorultaknak nevez. És mégis, a próféta szava vigadozásra, ujjongásra buzdít. Hogyan tudnánk nyomorult, megalázott esetleg kisemmizett mivoltunkban megérteni vagy elfogadni a próféta felhívását? Az igének van-e mondanivalója számunkra? Sokan talán azt válaszolnák, hogy aligha tud érdekelni, aligha tud valamit is jelenteni számunkra, egy olyan szöveg, amit több ezer évvel ezelőtt írtak egy fogságban élő népnek. Mihez kezdhetünk egy nép fogságból való hazatérésének ígéretével akkor, amikor minket teljesen más természetű gondok emésztenek. Igen, igazuk lehet az így gondolkodóknak, ha csak a külsőségeket látják meg, és nem veszik alapul azt is, hogy Isten ígéreteit megtartja. Ahogy Istennek hatalma volt a fogságból kimenteni népét, úgy hatalma van ma is megszabadítani minket mindattól, ami gondot okoz, mindattól, ami miatt gondterheltek vagyunk.

Ézsaiás szerető anyához hasonlítja Isten: Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad.

Isten ebben az évben sem feledkezik meg rólunk. Idén is közeledik felénk, és kopogtat azért, mert szeret minket, mint egy anya, aki sosem feledkezik meg gyermekéről. Halljuk meg, és vegyük észre, hogy értünk jön közénk.

Lehet bármilyen krízis, gazdasági, politikai, pénzügyi. Lehet szegényebben élni, lehet kevesebb ajándékot vásárolni, de ne engedjük, hogy a lelki krízis elterjedjen közöttünk. Forduljunk az ünnep lényege fele, lássuk meg a felénk közeledő új élet reménységét. Ámen.

Gödri Alpár Béla,  evangélikus-lutheránus lelkész

A bölcsek ünnepe

"...  Ime, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe" Mt ev. 2,1 és „ ti, akik egykor „távol" voltatok, „közel" kerültetek a Krisztus vére által. „ Ef 2,1.  Istentől jövő üzenetet találtam mindnyájunk számára az idézett igékben. Amikor Jézus Krisztus emberi testben e földre jött, földrajzilag és szellemileg is messziről jöttek a bölcsek, hogy találkozzanak Vele. E vágyukban Isten segítette, mert ilyen Úr Ő. Közel akar kerülni az ember szívéhez, mint teremtményéhez, aki boldogtalanná lett a Sátán csábításának engedve.  A zsoltáríró így írja: „a mélységből kiálltok Hozzád Uram, hallgasd meg az én szómat".

A szerető Isten nem nézhette tétlenül teremtményének nyomorult állapotát. Személyes Istene akar lenni, hogy segítsen a bűnbe esett emberen, mert: „Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének".

Az evangélista érthetően szemlélteti e szakadékot a bölcsek élete által Isten és ember között, ugyanakkor a bekövetkezett változást is, miután találkoztak Jézussal. Csillagászok is lévén, az ő nyelvükön szólította meg.  Megértették, hogy egyedi király született, a Messiás, Isten Fia, aki megszabadítja népét annak bűneiből, mi pedig bűnösök vagyunk. Isten ma is ezt teszi. Mindig személyesen szólítja meg teremtményét. A pásztoroknak pásztori szinten beszél, a  bölcseknek, királyoknak az ő szellemi szintjük szerint, de mindenkihez érthető módon szól Fia által, Aki megszületett karácsony éjjelén.

Imám, hogy együtt értsük meg, hogyan lettek a bölcsek  távoliakból közeliekké, akik hitelesen imádták az Istent.

Az Istennel való találkozás utáni vágyunk olyan mélyen belénk van teremtve, hogy fáradságot, időt, energiát nem kímélve szükséges kielégíteni azt. Ezért fontos engedelmeskedni az Istennek és ellenállni a Sátánnak.  Így jutottak a bölcsek Betlehembe, így találkoztak az ég és föld Urával. Bár itt nincs kifejezetten szó istentelenségünk miatti bűnbánatról, de a Biblia világosan tanítja, hogy mi emberek csak bűnbánat és bűnbocsánat által kerülhetünk élő kapcsolatba a szent Istennel. A karácsony, Isten szeretetteljes közeledését, a nagypéntek Jézus halálát, húsvét pedig az új életet jelenti. Ide jutottak a bölcsek. Így lettek közeliekké. Örömmel találkoztak a Gyermekkel, magával a mindenható Istennel.  Majd más úton, más emberként tértek haza, az Úr angyalának parancsára. Hadd legyen e Karácsony az Istennel való találkozás ünnepe, amely után más - szent - életet élünk mi is. Ez a lehetőség adott és szükséges minden ember számára. Legalább ezt jelenti a Karácsony. Ilyen áldott, Isten szívéhez közeli  ünneplést és életet kívánok mindenkinek.     

Vékás Zoltán, baptista lelkipásztor